Adam egy érdekes füzettel jelent meg a kémia laborban. Beleolvastam:
„Március 10: Az erdőben megöltem Sasagawa Ryohey-t. „
„Március 20: Megismertem Tamaki Daisuket aki a könyvtárból tartott haza.. Azóta megnyugodott a patak melletti házikóban.”
-na, Mit szólsz? Nem érdekes?
„ Vannak emberek, akik ölnek és vannak, akiket megölnek. „
Az ilyen beszéd teljesen megszokott volt köztünk. Mind kettőnk esze így forgott.
„Március 12: Az erdőben a szentély déli oldalához mentem Remmel. Lassan darabokra vágva alkottam meg új művem „
Hol találtad? Kérdeztem szendén. A válasza a kifőzde ahová rendszeresen jártam. Másnap szombat volt így elmentünk oda körbenézni. Evés közben Adam megpróbált meggyőzni adjuk vissza a füzetet a gyilkosnak, mert a végén felelősek leszünk a következő halottért. De kitéptem kezéből a kis füzetet és elsüllyesztettem táskám mélyére. Elindultunk fel a szentélyhez. Végig a déli oldalon 2 órányi keresés után semmi végül leültem egy fa tövébe ahol megbillenve az egyensúlyomból kis híján hanyatt dőltem. Kezeimet hátrakapva megtámasztottam magam. Adam kezet nyújtott s ismét előbújtak gyönyörű csuklói. Megragadtam s közben végig simítottam hófehér csuklóját s rajta a hegeket majd megragadom kezét és felállok. Hófehér bőre vérvörös lett. Megfordulva megláttuk a holttestet. Oda volt támasztva a fához, fejét levágták és a felvágott alhasába gyömöszölték szemei a kezében voltak s szerveivel volt felszögelve a fához. A testet már elkezdték megenni a bogarak s a szemüregen belül több ezer féreg tanyázott már. Adam ajkaihoz kapva próbálta undorát türtőztetni.
Úgy döntött elmegy és hívja a rendőröket. Előtte felkapta Rem ruháit s táskájába gyűrte. A rendőröket én vártam be s csak másnap találkoztunk. Másnap az ő ruháiban jelent meg az iskolában, nem vitás a beilleszkedésre törekedett. Egész nap körülrajongták a lányok s engem szóra se méltatott. Kereszteket rajzolgatva a padra múlattam az időmet. A nap végén együtt mentünk haza és útközben belém karolt hosszú percekig Remmet éreztem magam mellett. Másnap nem jött iskolába. Talán a gyilkos elkapta? Előfordulhat hisz pont úgy nézett, ki mint az előző áldozat. Talán azt hiszi.. sms? Segíts! Talán megöli, s végre enyém lehetnek azok a kezek. Lassan ballagtam el a kávézóig ahol a füzetet találta s belépve megláttam a vért a padlón és az arcom már mosolyra görbült. Mikor az ajtót kinyitottam nem más látvány terült a szemem elé. Az ajtó megütközött valamiben, illetve inkább valakiben ez az ember számomra egy ismeretlen senki volt. Szívében állt egy kés, szemei egyenesen rám néztek, karján horzsolások, karmolások és vágások. Körbenézve egy egyszerű irodában álltam kivétel az volt hogy az író asztal felett egy 15 db-os kés gyűjtemény volt amiből hiányzott kettő. Átlépve a test felett szívemben teli csodálattal léptem a falhoz.
„ Gyönyörűek, ezekkel kellet elkövetnie a gyilkosságokat. Mennyi finom kart átvághatót már.”
Mögöttem lévő asztal alól valami zajt hallva fordultam meg s ott állt velem szemben ő. Adam élt. Rem fehér ingje csupa vér volt, haja szétborzolva sminkje elfolyva. Sírt. Bal kezében a másik hiányzó kés volt, amit abban a percben felém emelt tekintete az enyémet fürkészte majd a kést elejtette s karjaival megragadva ölelt magához. Hozzám bújt, kezeivel szorosan magához ölelt s arcát a vállamra tette ajkai pár centire lehettek a nyakamtól. Éreztem forró lehelettét, lüktető pulzusát s szapora lélegzetét. Világossá vált minden.
AJÁNLOM AZ OLDALT
