Önzőségemben…

Hazug szavak, ártó mondatok vettek el tőlem. Sajnálom, de van bennük igazság. Soha nem mondanám szemedbe így ő teszi ezt helyettem. Hidd, el nekem nagyon tud, fájni. Tudom, mi az szenvedni tudom mi az elfogadni és megérteni. Ártani másnak puszta szeretetből. Félni attól ki neked a mindened. Másoktól óvni mikor magamtól kéne. Miért ártok én neked mond? Hisz már csak te maradtál nekem e világban. Te vagy utolsó kapaszkodom és én még is elengedlek, és más irányba küldelek. Magam ellen uszítlak, de te nem hallgatsz a jó szóra. Miért ellenkezel szavamnak? Gyűlölj meg felejts el. Jobb lesz, neked hidd el. Kérlek, meny s ne nézz vissza rám. Nem árthatsz már sokat nekem. lelkem már oda veszet a régi küzdelemben. Egy darabot szakítasz ki belőlem, de nekem már nem fáj többé semmi.  Szívem szerint magam mellet tartanálak örökké. „Mert önzőségemben elveszem életedet..” Kérlek inkább menny el. Se felejts el.

Elmentél. "Hiányod felemészt..." De a te érdekedben tettem. Magam elé helyezlek, mert szeretlek. Gyűlölsz, de nem érdekel, tudom biztonságra leltél mellette. Tudom jó neked mellette.

Mi ez? Ki ez? Látásod ez fájdalmat okoz nekem. Reszketve földre rogyok könnyeim meg sem állnak, míg lábaid előtt hevernek. De te rám se figyelsz. Többé nem érdekelek. Újra magam mellet akarlak. De te többé felém se tekintesz. Átnézel rajtam s elfelejtesz. Ezt akartam nem? Megörülök s elrohanok.. de a lámpa már váltott ..sorsom eldőlt .. az autó elüt.

-o- 

Edward tőled is tanultam valamit.

Méghozzá azt milyen a magány.