Csupa vér a konyha. A falról folyik az élet megváltója. A vér. Édes, gyönyörű vérem a falat díszíti. A padló már alig látszik, elönti a vér. Folyik, csepeg meg nem állva, elragadva azt, ami valaha is én voltam. Most csak egy múló hamu vagyok a padlón. Hidegség járja be a testem. Hideg a beton alattam, hidegebb, mint bármikor. Sokszor feküdtem már itt, de mindig felkeltem. Tovább kellet szenvednem az élet ellen vagy inkább az életért?
Nem tudom, de már nem is érdekel.
Egy valami motoszkál bennem. Egy mosoly egy ölelés és egy kéz szorítása és egy szó "köszönöm". Ezzel Bucsuztál tőlem. Lásd, most itt vagyok. Ülök ott ahol te egykoron. 3 emelettel sírod felett. Innen vetteted magad a mélybe.
Mikor majd rám kerül a sor én is így búcsúzom ettől a pokoltól. Várom, a percet mikor követhetlek. Eszméidet eltemetve én is követlek téged egy másik világba. Te ide menekültél reménnyel teli szívvel.Erről a tetőről vetted le magad a másik poklodba. Most én állok ide fent. Nézzem azt, amit te akkor érzem azt, amit más senki. Fájdalom, ami testünkben kering. Pont olyan, mint a vér. Terjeng, majd megöl. De én bátran vállalom. Mások azt kiáltják "gyáva". Több bátorság kell itt állni, mint elviselni ezt a nyomort. Egykor így fogalmaztad " nem gyávaság az élet visszautasítása! Egy tett mit sokan nem mernek megtenni." Még most is te jársz a fejemben. Nem ismerhettelek, de minden gondolatod az enyém lett. Részem lettél s eggyé forrtunk. Ha te mész, veled tartok. Végre megtudom, ki vagyok.
AJÁNLOM AZ OLDALT
