Áldozat: Fehér 18 éves nő. Fekete haj, barna szemek első látásra valószínű leg megfulladt. Igazolványok alapján gyorsan azonosítják. Találtunk kegy kártyát: Halál esetén mosolyogjon!
Hogy is volt ez? Reggel felkeltem s lesétálva az ágyamból végig a 12 lépcsőn. Ma reggel is erőből vertem kezeim a falba, ha már fáj az élet a kezem miért is ne? Lejöve elsétáltam az asztalomig és bekapcsoltam a gépet eközben ledobom a pólóm és egy fekete melltartót húzok egy hozzá illő fehérneművel. Kisétálok a mosdóba majd be a fürdőbe. Bekapcsolom a hajvasalót és végre felcsendül a megszokott dallam. Gépem bejelentkezett így oda sétálva átfutom a dolgokat s közlöm magammal. Nem érdeklek semmit! De ma még is nagymosoly-ja indulok. A fürdőben hajam vasalom majd fekete sminket kenek, fel kivételesen mosolyra festem arcom így a szemkihúzásom felfelé ívelő ajkaimat kifestem szájfénnyel. Azt akarom, lássák, mosolygom! Felveszek egy fekete lengéit rá egy kis rakott szoknyát majd rá egy pólót HatE me! Felirattal. A Die pengetője a nyakamba kerül és még sok más kacat is. Egy láncok, amiket olyanoktól kaptam, akik valaha szerettek. Majd végül a tegnap vett színes gyöngysort. Az eladó megesküdt rá ez nem szakad el, mert horgász damil így próba szerencse. Elindulva felveszem, táskám átdobom, vállamon majd felteszem a fejhallgatót. A bejárati ajtónál felhúzom a puzzle slipponom és kilépve a levegőre nyugtázom, pont olyan nap van, amit szeretek. Hűvös, de süt a nap éppen csak, hogy süt. Le 98 lépcsőt majd ki a bejárati ajtón, majd végig a boltok előtt. Először a műbolt aztán a képkeretező majd a virágbolt és az aranyozó végül az irodaház, aminek megnézem magam az ajtaján s elsétálok az ablakok alatt. Jobb kezem emelve átintek a fiuknak a fodrászatba majd be az első sarkon és el a szokásos kocsi sor mellett. Egy kanyar balra majd át az úttesten és ott egyenesen le, át a zebrán a kocsik közt és be a hévhez. El a lejáróig ahol a kaller ma nem szórakozik velem, mint szokott. Leérve előresétálok s várom a szerelvényem, ami oda is ér a megszokott helyére. Fellépve az ajtóban megállok és nézegetem magam az ablakban majd a kinti ébredő világot. Leszállok, előrohanok, majd át a túloldalra átfutás a pirosan majd fel a buszig éppen elérem a megszokott 35 jószágot és felérek úgy 45 re sulihoz. Belépve köszönök a portásnak s a szembejövő emberek nevetve mennek el mellettem. Belépve az osztályba leülök az első padra, ami jobb oldalt a 8 pad itt ülök Joeyval. A padon sok-sok gyászos szöveg 12 pont az élet ellen, novella kezdemények fájdalmak s vágyak. És persze a megszokott kígyó a fölső sarokban. Kipakolok, majd megjelenik az első tanár. Két órán át hallgatom az infó alapjait természetesen Joey beesik az ajtón és Molnár neki támad, de még is csak helyet foglalhat mellettem. Végre csöngő elsétálok a 22 teremig fel a lépcsőn és a középső padsor utolsó padjához lépek. Robi ott fekszik az asztalon és játszik Crissis core-al. Leülök mellé és rádöntöm fejem. Végül még is ő az erősebb és lerángat, a büfébe vesz egy csokis csigát és elkezd etetni. Istenem két napja nem ettem szinte semmit. Csöngő megszakítja kedvessége perceit így felfutva a lépcsőn besétálok két órás vergődésre, irodalomra. Világ életemben kitűnő voltam Marhára nem érdekel a próbálkozásai így eldőlök a padon és megint álmodok. Két órával később Joey hideg kezére ébredek, fölém hajol még Gábor is, aki nem tudom, hogy kerül ide. De nyugtázom ma is ugyan az a cucc van rajta. Belőle egész évben látunk egy farmert egy fekete kötőt, pulóvert és a sálját, amit a mamája csinált neki. Ennyi lenne ő. Végül a napzáró jelenete a könyvtár óra, ami unalommal tölt el akár érettségi tétel akár nem. Ki nem tudja mi az a Cutter szám? Inkább írok valamit vagy rajzoljak, inkább nem is tudom? Úgy a kettő közt egy csillag egy felirat majd egy egész oldalnyi sorozat. Végül a csöngetés az utolsó órámig szalad Matek. Toman megint 30 perces előadást tart, hogy milyen lusta buta tanulok, vagyunk blablabla. Vége. A csöngő megszólal, mindenki összepakol, de én alig teszek el valamit. Csak azt a füzetet, ami az életem. A lépcső alján már ott vár Joey a megszokott helyen és elindulunk lefelé sétálva megint a bal oldalán megyek. Felkínál számomra egy szál malborot de visszautasítom mivel állítólag leszoktam. Illetve hát hogy is mondjam… akkor gyújtok rá, ha ki vagyok borulva. Most jól vagyok, mosolygók nem látjátok. Zsigmond térig sétálunk majd Joey kikísér a villamosig. Egy utolsó búcsúölelés neked Joey egyetlen társaságom ki mindig meghallgat és segít, ha baj van. Lassan elsétálsz így én is elindulhatok még egy visszahívót Krinek mert tőle el akartam búcsúzni, tényleg de sajnos ez most nem sikerült. Igazából, akit felhívnék az soha el nem érhetem, de ezt nem tehetem meg. Végre elérek a tóig, ami körbe van rakva ablakokkal. Arra a madár se jár így kezemmel töröm be a középső ablakot és mászom le az anno kávéházig. Ott álldogálok a dokkon és nézek előre. A padlóra helyezem a táskám és rárakom a telefonom az mp4em és végül a psp-t. Leveszem a nyakamból a félbetört szívet és rá erre az egészre, elmormolok egy mondatot, ami a „Szeretet nélkül” című könyvből vagy, ahogy a japánok hívják a Loveless-ből van. Itt az idő leveszem a gyöngysort és a 3 réteg egyé bomlik, rákötöm a korlátra és én a korlát alá ülök. Lassan besötétedik és felkel a hol. Itt az idő. Lelököm, magam s lassan megfulladok. Ott lógok egy gyöngysoron a slipponom orra beleér, a vízbe kezeimről egykét karperec a vízbe hullik, majd végül a vízbe esik a szív másik fele. Így lett vége a Pénteknek. Velem együtt a világ legcsodálatosabb napján ahol utolsó napom mosolyogva éltem le, hiszen mindenki megkapta, amit akartam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
