A Cerberus Gyászéneke – Elhallgattatott vonyítás….

Nem. Rázod meg fejed ezzel elengedsz s eltűnsz.

Egyedül *vonyít*

Elhagyott *vonyít*

Megtörted a lelkem, kihasználtad a testem, elvitted a szívem.

Elmentél *vonyít*

Fáj *vonyít*

Kivájom szemeim mer többé nem akarom látni őt. *vonyít*

Megmarom magam és tőből letépem a karjaimat nem akarom többé érinteni őt *vonyít*

Végül kirágom a hangszálaim nem akarok többé fájdalmat okozni…

Ott ülök a Hold alatt

Szemeim üregében bogarak tanyáznak és lakmároznak

Csöpög a vér a két csonkból ami egykor a karom volt. Torkomból ömlik a vér némán csepeg.

Ülök a Hold alatt
Nem látom már
Nem vonyítok már
nem vérzem már

A Cerberus végleg elhallgatott már…

Megölte önmagát mert szenvedet, érezte van valaki akit nem Szerethet.