Itt ülve döbbenek rá az életemre...jelentéktelen semmi létemre...ülök s nézem a jobboldali kis sarkot. Várom, hogy megjelenjen neved s én klikkezhessek, hogy veled lehessek. De semmi. 2 Hete semmi...várok valakit, aki nem jön többé, de oly jó várni,hazudnom kell szívemnek, hogy ne tudjon fájni! Várlak téged édes egyetlen halálom. Chi, egyetlenem. Értelmet adtál életemnek s tudtam minden szavamnak jelentése van. Értelmet nyert az életem s végre nem voltam jelentéktelen, mert szerettél. Igen egykor te szerettél, mert olyan voltam, mint te...tele fájdalmakkal ,segítő szándékkal, naivan válaszoltam minden kérdésre s hittem mindenben. De eljött a perc mikor megtörtem. Susogó tette ezt velem. Tanultam attól kit szerettem s én lettem Susogó megtörtelek téged kiért a világomat is adtam volna, mert csak így voltam képes enyhíteni saját fájdalmamat. Igen ocsmány, undorító lény vagyok, aki még önző is. Remek s egy ilyen szeret téged. Szánalmas. Talán egyszer igaza volt Edwardnak: szánalmas és undorító dolog, amit művelek, azt hiszem, mindent elháríthatok magamról, amit teszek? Talán igaz? Nem is csak talán. Szilánkokra törtem érzékeny testedet s lassan rájöttem mit veszítettem. Darabokra hullót tested összeszedem s ragasztani próbálom, de semmi nem tartja össze többé, mert egy barát tette ezt veled. Megöltem egy embert! Miattam soha többé nem lesz önmaga.. Chi egyetlen Chim. Soha többé nem lesz önmaga, valaki olyan miatt, mint én.. Egy jelentéktelen senki miatt, aki felhozza Tünde eszméjét: Én és moszat. Egyek vagyunk és van egy közös történetünk. Másik helyére vágyunk az életben...ha moszat lennék, távolról szerethetnélek s szidhatnám az életem.. Miért nem vagyok ember. Minden ember önmagáért él? Én ettől akartam különbözni...légy jó s magányos leszel...ironikus a sors nem? Chi egyetlen Chim. Mindketten megszenvedünk. Sírsz, újra és újra könnyeket hullajtasz miattam. Már ez a gondolat is halálvággyal sújt engem...56 csík...56 gondolat rád nap, mint nap. Minden nap egyre erősebbek s mélyebb csíkok kerülnek testemre. ÉRTED, megígértem várni fogom, a napot mikor megbocsátod tettemet. De addig minden pillanatban mikor eszembe férkőzöl, újra meg újra kerül egy újabb csík emlékül annak, hogy elvesztettelek téged. Bal karom megtelt, két combom megtelt, bokám megtelt, vállam megtelt s még csak 2 hét telt el...a következő csík a nyakamra kerül s oda is bevésem Chi egyetlenem örök emlékét. Emlékül hagyom, tanulságnak hogy Én érted pusztultam el, mert Élni nem tudott nélküled.
AJÁNLOM AZ OLDALT
