Újakat érzek magamon. Vékony csontos ujjakat. Nem ezek már kezek, kézfejek. Száraz, meggyötört kézfejek. Ő is szenvedetett? Karok ölelnek át s megérzek egy testet. Egy mellkast amiben egy másik szív dobog. Lélegzik, lassan és ütemesen. Engem is megnyugtat. Mikor átölelem megremeg, majd lassan megszok engem s még erősebben átölel. Megszólalnom nem kell, nem is tudok. Tudom hogy tudja mit érzek. Mer tő is ugyan azt érzi. Nem érdekel ki ő, nem érdekel honnan jött. Csak maradjon velem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
