A tavaszi szünet után egyedül mentem iskolába. Adam nem érkezet meg a szokásos időben ezért gondoltam beteg és elindultam az iskolába. A kapuban a lány klub elnöke ált.

- Üdvözlünk a törött szívek klubjában.

Nem értettem majd az ebédszünetben megláttam Adam oldalán Morinorit. Gimis korunk óta legyeskedik körülötte, de, sose mert közel jönni hozzánk. De most ott volt és nem értettem mit akarhat most. Majd másnap Adam elém dobot, egy papírt.

-         Kösz szépen. Miért kellet ezt elküldened nekem?

-         Mit? Mi ez a vacak? Ennél én jobban rajzolok.

-         Ezt az öcsém rajzolta.

-         Öcséd? Van testvéred?

-         Szóval nem te voltál..

-         Ha már szóba hoztad mesélj róla. Valami felzaklatott ha jól érzem.

-         Hát jó. Vidéken éltünk akkor tájt. Megkülönbözhetetlen ikrek voltunk. Csak a személyiségünk különbözött. Az öcsémmel ellentétben nekem minden volt a halál az öcsém csak követet. Kitaláltam játékokat. Halottat játszottunk az út szélén, vagy épp lestünk a fáról, de a kedvencem a felakasztós játék volt. Mindig két kötéllel akasztottuk fel magunkat. Egy, ami a nyakunkon volt egy, ami tartott minket a honunk alatt. Sokáig jól működtek a játékok, de mikor meg akartam mérgezni a kutyánk ellenem szegült és sírva fakadt. Innentől a játék az volt, hogy addig piszkáltam, amíg sírva nem fakadt. Egy nap láttam berohanni a pajtába gondoltam felakasztja magát és rémíti a családot, de délután én rémültem meg legjobban. Ugyanis meghalt. Elszakadt a biztonsági kötél és megfulladt. Furcsa, de valahol tudtam te leszel az egyetlen, akit érdekelhet. De elárulnád, két napja mit olvasgatsz.

-         Régi gyilkosságokat.

-         Tessék ezt tegnap kaptam ajándékba téged is biztos érdekel. – ezzel átnyújtott nekem egy képet, amin egy levágott fej volt.

-         Ez meg…

-         Valami régi gyilkosság. Legalább is Morinori azt mondta.

Furcsa. Morinori??? Őt hol érdekli ez? Én még nem láttam ezt a képet, ami ritkaság. Hazafelé gondolkodtam. Adam és én? Olyan sok hasonló van bennünk, de még is mások vagyunk. Én a vért és a húst szeretem nézni. Ő inkább a halál előtti állapotot élvezi. Talán a sorsunk is összeforr.