Zuhogó eső.  Emlékszem arra a napra mikor az első áldozatunk megjelent. Annyi embernek ártott. Ő volt AL. Egy egoista, szépség, aki csak magával törődött. Mindig csak ö volt a fontos és ezért mindenkin áttaposott, megalázta a körülötte lévőket, kihasználta az embereket és játszott az emberek érzéseivel. Mi sem voltunk kivételek. Kaoruval mindig flörtölt. Sosem zavarta mit hisz erről Kaoru vagy mit érez. Petit mindig kihasználta. Richi Star helyét elorozta ő lett a lányok bálványa és állandóan cikizte, hogy így úgy Richi. És én? Én voltam a megalázott. Aki mindig csak addig kellet, míg valaki nem volt ott rajtam kívül.  Szar érzés volt ezt végig nézni. Mind a négyen tűrtük és a legrosszabb benne az, hogy szerettük. Mind a 4en teleejts szívűnkből szerettük, törődni akartunk vele, de nem hagyta.

„13 késszúrással végeztek a 19 éves fiúval az iskola udvarán „

A napok folyamatban teltek és újabb keresztek rajzolgatása közben megfogalmazódott bennem.

„Meg kell halnia”

Összehívtam a csoportot és 4 egyszerű kockával dobtunk. Ha páros életben marad, ha nem akkor a halál. A kockát elvetettük a négy kocka összeütközött majd Ricsi zöld kockája 4-es számra forogott ki. Kaoru kék kockája 3-ra perdült ki, míg az én vörös kockám 5 lett. Így Peti kockáján múlt AL élete. A kocka pörgött tovább végül az élén megállt, ha balra dől akkor halál ha jobbra élni fog. A sors úgy kívánta balra dőljön így a szám 1 lett. Eldőlt AL sorsa: HALÁL.

Zuhogó eső pont úgy, mint első nap. Egy szombat hajnali óra ahol a nap halovány fénye már megfakította az eget, de az eső tovább esett szüntelen. Találkozót kértem ALtől, aki meg is jelent a kérésnek megfelelően.  Közelebb lépve hozzá közöltem a helyzeti felállást.

„ Te most meg fogsz halni”

„A fizikai sebek elmúlnak, de a szellemiek soha.”

Megrémült arccal hátrált meg és futni akart. Kaoru egy ütéssel a földre küldte. Hátán feküdve nézett fel mikor Peti felé kerekedett lábait az övé mellé tette. Zsebéből előhúzott egy dobó kést, amit a magasba emelt, de megtorpant. Tekintete ködössé vált és AL szemeiben nézett mélyen. Keze megremegett, egyre mélyebb lélegzetet vett, pulzusa felgyorsult.  Nem fogja megtenni. Ezt már akkor éreztem mikor kipörgettük őt gyilkosnak. Ő közülünk a leggyengébb láncszem. De az, ami a következő mozdulat volt arra egyikünk se gondolt. A karja meglendült a kést teljes erejéből döfte AL vállai fölötti földbe majd megcsókolta áldozatát. Majd felállt és elrohant. Kaoru gyorsan reagált és azonnal visszateperte Alt a földre.

- Most mi lesz?

- Nem engedhetjük el. Semmiképpen sem. A sors úgy hozta halott ezen változtatni nem lehet.

- Add azt ide. Befejezem. – bökött a kés irányába.

- Nem. Te már bizonyítottál. Richi tiéd lehet a megtiszteltetés megszabadítani az embereket egy kínzó embertől

Nem kellet kétszer mondanom. Richi odasétált és felvette a fegyvert a földről átvette Kaoru helyét és kezeit magasra emelve sújtott le újra és újra áldozatunkra. Pontosan 13-szor döfte belé a kést. Közben üvöltve, adva hangot minden apró sebnek, ami lékét ette. Végül AL tekintete az égre meredt s úgy maradt. Eltűntük a helyszínről és hozzám mentük. Útközben megváltunk a fegyvertől s a kereszteződésig egymáshoz se szóltunk majd Richi erőt véve magán nekem szegezte a kérdést.

-         Mi lesz Petivel? – reakcióm a futás lett. Nem tudtam válaszolni. Nem értettem az egészet. Talán nem is szenvedtünk annyira amennyire? A kapunkban megállva tűnődtem és próbáltam tiszta tudattal gondolkodni mire megérzek valakit magamon.

-         Hé. Jól vagy? – berántottam az ajtón.

-         Hibáztam. Mögöttem valakit, akit…

-         Aki tönkretett minket.

-         Minket? És Peti? Őt én tettem tönkre. – Kaoru elkapva karom magához rántott. Rákényszerítve hogy ránézek mozdította el fejem.

-         Ide figyelj. Megvédted a lelkünk egy embertől, aki állandóan roncsolta. Megérdemelte, amit kapott. És ha valaki hibázott az én vagyok.

-         Te? – vonom kérdőre értetlenül.

-         Nem öltem meg előbb. – ez a mondat adta tudtomra értem akartad megtenni. Átkaroltalak s fejemet a válladra döntve próbáltam megnyugodni. Karjaiddal átöleltél s éreztem meg kellet tennem.

Két napra az eseményekre a temetésen megjelent az egész osztályunk. Némán végig álltuk az egészet Mellettem Kaoru mögöttem Richi és 4 sorral előttünk Peti. Elvesztettem egy embert. Nem bírtam az egészet. Reszketni kezdtem mire a mellettem álló megragadta a kezem. Tudtomra adta, hogy velem van és nincs min aggódnom. Ha baj lesz, ő megvéd, ahogy eddig is.