Peti elárult bennünket. Nem fog visszatérni közénk így csak egy járható út van. El kell hallgatatni.

Kaoru mint mindig mögöttem állt és kérdeznem se  kellett mit gondol de Ricsi üvöltött.

-         Nem ölheted meg. Hisz ő közénk tartozik. Nem teheted. Nem  hagyom. – felpattant és bevágta az ajtót. Kaoruval ketten maradtunk a szobába.

-         Na és most? – vont kérdőre szelíden miközben szembeállt velem.

-         Nem tudom….- innentől kezdve hallgatás volt. Meg se szólaltunk majd egy fél órával az események után – jobb lesz ha most elmész.

-         Eszem ágában sincs itt hagyni egyedül.

-         Kao! Indulás. – megszólaltál volna de nem engedem. – csend. Ne aggódj értem csak menny.

Magamra maradva kellet döntenem. Kezembe vettem a kockát és elvetettem. Ha páros meghal ha páratlan életben marad. A kocka csak pergett és pergett majd élére állva eldőlt. Megvan a válasz. Úgy döntöttem sétálok egyet végül sötétedéskor Richi háza felé vettem az irányt. Bemásztam az ablakán és néztem ahogy alszik. Majd elővettem a tűt és belédöftem.

-         Sajnálom. De nem hagyhatom hogy elmond Petinek az egészet.

 Lassan  a méreg hatni kezd. Öngyilkosságnak fogják elkönyvelni. Mostanság elég pocsékul volt lelkileg. Elhagyta a barátnője,  a legjobb barátja hozzá se szólt, romlottak  a jegyei. Ez mind kapóra jött. A suliban másnap bejelentették. Pati amint meghallotta felpattant és kirohant a teremből Kaoru pedig rám nézett egyenesen rám. Kérdő tekintetekkel.

Ahogy csöngettek elmenekültem. Kaoru elöl aki mindig mindenben támogatott. Végig cikáztam  a folyosón és bemenekültem a mosdóba. Becsöngetéskor kimentem az udvarra óra helyett. Rágyújtottam. Mikor végig szívtam megláttam a velem szemben lévő padon Petit aki felállt és nekem rontott.

-         Megölted. Megölted Richit! Mit tettél vele? Miért kellett ezt tenned? Nem bírtad elviselni hogy már nem csak te érdekled??? Hm??? – olyan gyorsan tette fel  a kérdéseket hogy válaszolni se tudtam. Elkaptam tőle egy pofont. A következőt már szinte vártam de a karját megállították a levegőben. Kaoru…

-         Hagyd őt békén megértetted. – gyilkos tekintettek Peti felé. Majd kitépte a kezét Kaoru karjaiból és eltűnt. Én ezzel a lendülettel fordultam meg és akartam eltűnni de Kao megragadta a kezem és visszarántott.

-         Várj már. Ne menekülj tovább előlem. –elrántottam a fejem és szabadulni akarok. Ő még erősebben szorítja meg a a karom és rákényszerít hogy a szemébe nézzek. – Miért menekülsz előlem? Azt hiszed én is felrónám neked hogy megölted? Egyáltalán te voltál? Tudnom kell. – nem kap választ.

-         Ti mit kerestek kint???- szólt ránk egy tanár. Mire bocsánatot kértünk és elindultunk vissza órára.

A nap hátralévő részében egymáshoz se szóltunk. Suli után meg se vártam. Dolgom volt még. Méghozzá egy kedves emoboyt eltenni láb alól. Még aznap délután kint a vonat állomáson találkoztunk. Elsétáltunk a régi vágányokig hogy megbeszélhessük négyszemközt a történteket. Majd egy érzéketlen mozdulattal löktem fel sétálás közben. Megfejelte a sínt és ömleni kezdett a fejéből a vér. Otthagytam. Lassan visszasétáltam az üres állomásra megvártam a következő vonatot és hazamentem.  Többé Petit senki nem látta. Így titkainkat se tudhatta meg senki.